Űrtelenségek

Én csak retro buszmegállónak hívom  magamban… Városunk szélén, az Ipari Parknál található. Úgy tudom, már nem “üzemel”. Az elmúlt időszakban gyakran jártunk arra – Mezőtúr felé arra visz az út (Kislányom másfél éve ott született). Persze korábban is “kinéztem” már, mígnem végre, 2017. októberében lefotóztuk. (Annyira hirtelen ötlet lett végül, hogy csak telefonnal. 😉 )… Tovább »

2012 szeptemberében fedeztük fel a dobozi zabsilós magtárat. Ez az épület 1863-ban épült, Ybl Miklós tervei alapján, az egykori Wenckheim-birtok számára. Az állapota erősen leromlott, de jelentős agrártörténeti emlék, és laikusként is érdekesek a megoldásai. Újabb példa arra, hogy egy “kiszolgáló-épület” is lehet gyönyörű – nem csak a funkció számít, hanem a látvány is. (A turai… Tovább »

(Na, ilyen gyorsan sem készültem még el ilyen hosszú bejegyzéssel! De ha egyszer már megírtam, és közben szétültem a popsim a lócán, mert cirka 3 óra hosszáig tartott, amíg kiválogattam a képeket… gondoltam, megérdemlem az egyszerűsítést: ide csak átmásoltam, innen, s csak az azóta történt változásokat teszem hozzá. 😉 ) A turai Shossberger-kastély újra és újra és… Tovább »

…sajnos beteljesületlen, úgyhogy nem tettem ki a 18-as karikát 😉 😀 No meg, amikor 2012-ben beleszerettem, már leharcolt volt szegény… egy év múlva pedig megvettük a Házunkat. De kezdjük az elején.  Tura felé tőlünk Jászberényen keresztül vezet az út.  Amikor harmadik kastély-látogatásunkról hazafelé tartottunk, megpillantottam Őt egy utcasarkon… Az én képzeletem persze rögtön beindult… tájházat… Tovább »

A hinta felkutatása után rögtön vérszemet kaptunk, és dacolva széllel-hideggel (autóval persze könnyű) szétnéztünk még a városban 😉 Utunk azonnal a “téglagyárhoz” vezetett, amit már régóta le szerettem volna fotózni. Az épület a régi Villanytelep (később a Téglagyár kiszolgáló épülete), amely a kelet felől városunkba érkezőket fogadja (és szerintem gyönyörű 😉 ). Az épület múltjáról néhány érdekesség:… Tovább »

Na jó, kezdem folytatom az elején. Persze ez sem ÚGY az eleje, ahogy kéne, nem a legkorábban lefotózott Űrtelenségünk, ellenben az első, amiről már tudtuk is, hogy az 😉 Egy könyvben rácsodálkoztam az általunk kedvelt helyek “összefoglaló nevére”, és tudatosak lettünk. 😉 Tudatos kutatásunk tehát 2015 áprilisában indult, Húsvét-hétfőn. Hideg volt, széllel bélelt. Nagy kirándulást… Tovább »