Nagykörű, és főként a Körei Piac mindig jó kirándulócélpontunk.
Szeretjük, hogy nincs nagy tömeg, főként reggelente 😉
2 éve, még pocakosan, májusban jártunk ott; tavaly, már PiciHédivel, áprilisban mentünk.
A ‘Virágzástól befőzésig’ rendezvénysorozat sok lehetséges vasárnapot felkínál nekünk 😉
Kép Nagykörű honlapjáról.
Idén… alapból májusban ugrott be, hogy ilyen-tájban szoktunk átruccanni (a Tisza túloldalára, komppal szoktunk menni) …persze pont aznap délután, amikor Nepomuki Szent János Ünnepe volt, és a várva-várt Piac 🙁
Aztán a letöltött program-felsorolásból kinéztük és esküszöm jól felírtuk a naptárba is! július 22-ét. Amikor is idén először mentünk csobbanni a Tiszához, és a naptárt csak itthon néztem meg 🙁
De nem, azért sem keseredtünk el, és végső megoldásként belőttük október 7-ét. (Több okból kifolólag megyünk mindig vasárnap. Ebben az esetben Párom dolgozott szombaton.)
Valamiért nem is nagyon volt kedvem menni… vagy megérzés, vagy önbeteljesítő jóslat… a végeredmény szempontjából mindegy. Erre értünk oda:
Csak egy csiga várt meg minket… vagy csupán lassabb, mint a többiek, akik elrohantak?!
Üres asztalok…
Pedig Bogyit is feldíszítettük az alkalomra -;) – cseresznyefa-cseresznyevirág-cseresznye-végül befőtt. Csak stílusosan.
Az idő legalább jó volt, napoztunk, Nővérem és Hédi gyűjtöttek gesztenyét, találtunk egy otthagyott pici dísztököt…
A felirat hamarabb készült, de nagyon ideillő… főként a csigával 😉
Már hazafelé, a Tisza közepén.
Hazaúton pedig jól áthúztuk a befőtt-rajzot, ha már nem vártak meg 😛
Vigasztalódjunk hát űrtelen-fotóinkkal, a kirándulás napsütésével, és Fodor Ákos idézetével:
“Nem én kések.
A világ siet.”
Ui: lehet, nem jutott el hozzánk valami információ…nem követtem az újabb bejegyzéseket… de meghirdetve akkor is két naposra volt a rendezvény! No de majd jövőre! Minket nem lehet lerázni ilyen könnyen! 😉 😀