Január közepén fellázadtam a hó hiánya, az Igazi Tél távolléte ellen…
Pár napra rá esett a hó, majd megint egy kicsi… szánkóztunk, még március elején is egyet, klassz volt. ♥ Aztán egy hét alatt úgy tavaszodott ki, mintha gombnyomásra működne, nem volt semmi előjel (amit annyira szeretek, amikor csak megérzed egy szellőben, hogy közeledik…), itt volt és csak pislogni lehetett. Na, egy kicsit ezen is behisztiztem azért… 😛 Tök jogos, nem???
Majd egy hét tavasz után jött egy szombat este, amikor fél óra leforgása alatt az esőből 2 centi hó lett, a szél – még az esőt- ráfagyasztotta az utcai ablakainkra (klassz “tejüveg” lett), majd megtépázta a villanyvezetéket is, aminek eredményeként a szobánkban nem volt áram. Persze még jó, hogy csak egy fázis ment ki, másnap hosszabbító-pókhálóval már wifink és tv is került. Egyszóval, nálunk nem volt vészhelyzet, és az EON harmadnap még azt is elhárította. 🙂 😉 Vicces momentumok pedig akadtak rendesen… (Még Nővéremnél is, akinél majdnem minden árammal működik – bojler, tűzhely, stb. – : délután épp felforrt a teavize a kandallón (még jó, hogy fával fűt), amikor visszajött az áram 😉 😀 )
A “varázslat” pedig talán visszafelé is működik…
Mivel vannak emlékeim március végi hátsó-kertben-fűben-fetrengős napozásról, azt is el tudom képzelni, ahogy a naptól langyos pár centis vízben áztatom a lábam, itt:
A képek 2016 szeptemberében készültek, valahol a “60-as úton”, de azóta már változott az elrendezés. Szerencsésen elkaptuk ezt a hangulatot 😉 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: