2015 májusában Barátnőm esküvőjén jártunk Lipóton.
Cirka 300 kilométert tettünk meg értük 😉 Odafelé sietni kellett – mivel nem túl praktikusan, cserébe annál drasztikusabban irtózunk az autópályáktól, kerülő úton mentünk… menetben mindez csak a pánikhoz járult hozzá, és elég célfotós érkezésünk volt a szertartáson… de másnap, hazafelé már ráértünk szétnézni is.
Menetben azért feltűnt, hogy Abda közelében robogunk el. Én visszafelé mindenképpen látni szerettem volna Radnóti Miklós szobrát, hát arra kanyarodtunk.
Nem volt könnyű menet (stílusosan nevezhetném ‘erőltetettnek’ is…) 2 esélyesnek tűnő helyen álltunk meg, minimum 2 embert kérdeztünk róla, minden eredmény nélkül. 🙁
Az első megálló pontosabban egy régebbi, forgalomtól elzárt híd volt (mellette az új). E miatt álltunk meg itt, és láttunk meg egy emlékhelyet is mellette, de ott nem Radnótit találtuk…
…hanem ezt.
Első körben itt a híd volt nekünk érdekes 😉
A Rábca folyó lassan mozdult a híd (hidak) alatt.
Végül hazafelé indulván, az út egy kanyarulatában pillantottam meg egy pici dombtetőn Miklós magányos, szél-tépázta szobrát…
Az egykori bécsi út jelenlegi végén várt ránk…
Időutazásos élmény, ott állni Vele szemben… vigasztalásra késztet.
Mellette emléktábla…
…bár ennek a blognak nem feltétlenül témája a “háttér-sztorik” felkutatása, azért csak ránéztem erre a 2013-as esetre. Hát… pfú. Olvassatok róla itt (a hozzászólások is érdekesek…) és itt (pl.)!
Mindenesetre, ha 2015-ben még ott vannak a tuják – előzetes tájékozódás hiányában -, nem találjuk meg a szobrot…
… s mit nekem “köd és baleset”, vagy “náci összeesküvés”… velem szemben, akkor és ott, néhány pillanatig tényleg Miklós állt. ♥ (Kérdés már csak annyi, hogy ez csupán a szobrász érdeme, vagy tényleg van bennem valami “boszorkányos kapcsolódás“…)
(Kezdőkép: úthibában habfürdőző fűszálak a lezárt hídon.)