Január közepén fellázadtam a hó hiánya, az Igazi Tél távolléte ellen… Pár napra rá esett a hó, majd megint egy kicsi… szánkóztunk, még március elején is egyet, klassz volt. ♥ Aztán egy hét alatt úgy tavaszodott ki, mintha gombnyomásra működne, nem volt semmi előjel (amit annyira szeretek, amikor csak megérzed egy szellőben, hogy közeledik…), itt volt… Tovább »
Csakazértis tavasz
Január közepén fellázadtam a hó hiánya, az Igazi Tél távolléte ellen… Pár napra rá esett a hó, majd megint egy kicsi… szánkóztunk, még március elején is egyet, klassz volt. ♥ Aztán egy hét alatt úgy tavaszodott ki, mintha gombnyomásra működne, nem volt semmi előjel (amit annyira szeretek, amikor csak megérzed egy szellőben, hogy közeledik…), itt volt… Tovább »
Én csak retro buszmegállónak hívom magamban… Városunk szélén, az Ipari Parknál található. Úgy tudom, már nem “üzemel”. Az elmúlt időszakban gyakran jártunk arra – Mezőtúr felé arra visz az út (Kislányom másfél éve ott született). Persze korábban is “kinéztem” már, mígnem végre, 2017. októberében lefotóztuk. (Annyira hirtelen ötlet lett végül, hogy csak telefonnal. 😉 )…
2015 májusában Barátnőm esküvőjén jártunk Lipóton. Cirka 300 kilométert tettünk meg értük 😉 Odafelé sietni kellett – mivel nem túl praktikusan, cserébe annál drasztikusabban irtózunk az autópályáktól, kerülő úton mentünk… menetben mindez csak a pánikhoz járult hozzá, és elég célfotós érkezésünk volt a szertartáson… de másnap, hazafelé már ráértünk szétnézni is. Menetben azért feltűnt, hogy…
Az idős, régóta lakatlan, szép Házaknak nincs mindig szerencséje. (Mint például Neki.) A lebontása állítólag szükséges volt… bár részleteket nem tudok. Egy biztos, nekem nagyon hiányzik, és hiányozni fog 🙁 Egyszer már írtam róla (itt). Akkor még lehetett álmodozni, hogy közelebbről-belülről is láthatjuk… vagy nyerünk a lottón. és megvesszük. Akkor (2015 februárjában) ezt írtam róla: “Mióta…
Szomorkodik valahol Szolnokon, egy autókereskedés eldugott sarkában egy kis Fiat 500-as. (Talán felújításra várakozik… 😉 ) Állapota okán tartozik az Űrtelenségeim csapatába, no meg a Bogarak után egyik kedvenc kisautóm. Ma nem akartam írni, de azt hiszem – ha már nem tudtam ott lenni búcsúztatóján -, itt, és ezzel a megöregedett kis ‘krumplival’, stílusosan vehetek…