Közel két év telt el a “Gödör” külső fotózása óta… (mi csak így hívjuk, holott ez csupán a pince-beli valaha-volt borozó neve), de ez idő alatt is elszoruló szívvel néztük majd’ minden nap a lassú pusztulást (mert hát a közelben lakunk) – de valahol megnyugtató, hogy egy ilyen öreg ház nem adja könnyen magát ♥ No meg, égett bennem a vágy, hogy valahogy belülről is láthassam egyszer.
Aztán meghallottuk, hogy végre a Városnak is feltűnt ez a nem elhanyagolható épület (mivel nem nyertünk a lottón, erről is lecsúsztunk…), és pánikszerűen bevetettük kapcsolatainkat, hogy még időben megnézhessük, ebben az állapotában ♥
Végül november 15-én összejött a Nagy Találkozás ♥ Köszönet érte Galsi Zolinak… no meg az információkért is a múltból: valaha a Klein család háza volt ez.
Klein Lajos szeszfőzde tulajdonos volt, aki “1905-től vezette a törökszentmiklósi szeszfőzdét; 1917 óta a Klein és fia közp. szeszfőzde, rum és likőrgyár tulajdonosa. A Dreher sörgyár lerakatát vezeti, 14 embert foglalkoztat. – Felesége: ”Tauber Sarolta”, gyermekei: Gusztáv, Anna és István.” (idézet innen)
Ez a blog azonban elsősorban (talán jól látszik az eddigiekből 😉 ) nem a háttér-információkról szól (ki-hogyan-miből-miért? – főként a felújításra értve), hanem a fotókról. A múlt még fellelhető hangulatáról, ha ez esetben már nem is a zsidó nagypolgári miliőt idézi, hanem a későbbiekben felosztott tereket. (Persze a következőkben lesz néhány olyan kép, amire nem vagyok büszke… megpróbálunk még egyszer visszamenni, javítani egy picit a dolgon… de ha nem sikerül, akkor is jártunk bent! 😀 végre…)
A kapu nyitva…
A vadregényes udvar hátsó részében megbújó kis épület.
Közeledünk a főbejárathoz.
Az oldalszárny hátsó ablaka.
Oldalsó lépcső – a cselédszobákhoz vezetett… valószínűleg külön bejáratuk volt. (?)
A főbejárat.
A két lépcső között szénledobó nyílás.
Bedeszkázott ablakok mindenütt.
Belépve, jobbra – hatalmas üvegezett válaszfal – valószínűleg eredeti.
Mi a régi cseléd-szobák felé indultunk el. (tehát jobbra, majd ismét jobbra 😉 )
Ha már útba esett (itt fordultunk jobbra a boltíves ajtón át), letekintettünk a pincébe is.
Vagyis csak a sötét lépcsősorra.
Azért kíváncsi lennék, hogy innen hol lyukadunk ki a 12 évvel ezelőttről jól ismert pincében.
Őszintén, már itt elvesztettem a fonalat, merre járunk a házban. Ez az ablak elvileg oldalra, a kertre néz.
Mindenhol üvegcserepek a betört ablakokból… ezek az ablakok oldalra néznek. Valaha itt lehetett a konyha.
Szoba egy majdnem ép cserépkályhával… persze a fém ajtókat kiszedték belőle 🙁
A jobb oldali (kintről nézve bal) nagy szoba.
Az előtérre néző ablak. A felosztás után az előző szobához tartozó konyha lehetett. Mellette volt egy picike fürdőszoba.
A lakrész hatalmas spaletta ajtaja – különleges megoldás, eddig ilyet csupán ablakon láttam (nálunk is ilyen).
Egy képre nem is fért ilyen közelről – párom mellé állt, körülbelül 250 cm magas lehet az ajtó.
A felosztás utáni középső lakrész. A főajtó a legnagyobb szobához vezet.
Hatalmas osztott ablak.
2 szobát “varázsoltak” a hatalmas helyiségből…
Málló festék a falakon.
A bejárat felé visszafordulva. Sajnos ez a fotóm elég homályos lett, de látszik, hogy az eredeti hall/étkező (?) is ehhez a lakáshoz tartozott a feldarabolás után.
Befalazott ajtó, ami valószínűleg a teljesen külön álló lakrészhez vezetett. (Kívülről nézve a Házat, a jobb oldali, külön bejáratos.)
Azóta még egyszer járhattunk a Házban (egy hete), de az előző terveimmel ellentétben az új (és néhol jobb 😛 ) képeket a következő bejegyzésben osztom meg 😉
(Mondtam már, hogy szerelmes vagyok? ♥ Ebbe a Házba IS 😉 😀 )