Ez a bejegyzésem még a festettládafia blogon jelent meg, bő két éve (2015. december 12-én), de a kiegészítés is fontos a végén! 😉
…avagy mire költenénk a milliókat, ha nyernénk a lottón – 1. rész
(Mint megtudtam sokkos állapotban olvastam róla, Kastélyunkról lecsúsztunk, de ez egy másik bejegyzés témája, hamarosan…)
Nem messze tőlünk, a főút mellett áll (még éppen) ez a hatalmas épület. Múltja most nem tárgya a bejegyzésnek, ez most csak néhány kép a romos jelenéről.
Így is gyönyörű…talán mert látom magam előtt, milyen volt régen…de inkább látom azt, milyenné varázsolhatnánk, ha meglenne az a lottónyeremény…
Nem tudom pontosan, milyen funkciót szánnék neki – lehetne múzeum, könyvtár, zeneiskola… -, de ha csak egyszer láthatnám belülről is, már boldog lennék… ♥
Az épület hatalmas pincéjében borozó működött évekkel ezelőtt – a Mi kapcsolatunk is itt kezdődött 😉
Valami nagyon-nagyon régi és elmosódott emlékem szerint pedig a jobb oldali kapu egy külön lakásba vezetett, fel volt osztva talán a ház, és gyerekkoromban még lakott itt valaki.
Mindig csodáltam, de múlt vasárnap óta, hogy közelebbről megnéztem évek óta először, inkább már aggódok érte- ha így marad ez az épület, ilyen elfeledetten, évek kérdése, és menthetetlen lesz 🙁
(Miért is ne?-alapon, a hónap eddigi leghidegebb napján mentünk “kirándulni” – a lelkes fotózás végén már csak nyüszögni tudtam az ujjaimat ért fagyás fájdalmától 😛 😀 De hát ezt tudtuk – Űrtelenséget kutatni sosem veszélytelen 😉 )
Tavaly pedig (2017 novemberében) eljutott hozzánk a hír, hogy hamarosan felújítják az épületet – a tervek szerint pedig állandó kiállításokat rendeznek majd be az eredetileg három nagy szobában (megszüntetik jelenlegi felosztottságukat), a padláson terveznek időszaki kiállításokat, többek között. Egész jók a tervek… majd jelentkezek teremőrnek 😉 😀 ♥
