Na jó, kezdem folytatom az elején.
Persze ez sem ÚGY az eleje, ahogy kéne, nem a legkorábban lefotózott Űrtelenségünk, ellenben az első, amiről már tudtuk is, hogy az 😉 Egy könyvben rácsodálkoztam az általunk kedvelt helyek “összefoglaló nevére”, és tudatosak lettünk. 😉
Tudatos kutatásunk tehát 2015 áprilisában indult, Húsvét-hétfőn.
Hideg volt, széllel bélelt. Nagy kirándulást nem terveztünk, de a barátaink által korábban felfedezett, eldugott régi hinta eszünkbe jutott, így útra keltünk mi is a megadott instrukciók nyomán.
Nem bántuk meg. 😉
Régen, “fiatalkorunkban”, a Strand területén állt 2-3 ilyen típusú, több-személyes hinta. Én imádtam.
Én emlékszem egy kékre a strandról, vagy pirosra… Párom barnára… 😀
Halványan őrzi egy régi szerelem emlékét is.
Fürdőruhában és naptól forró deszkákkal nagyobb élmény volt anno… (No meg cirka 20 évvel fiatalabban…)
…de így letagadhatjuk a korunkat 😀
Azért az érzés ugyanolyan 😉
A kertünkben elférne… 😉 Bár akkor veszítene vadromantikájából és értékéből.
Fontos alapszabály: egy Űrtelenséget meg kell hagyni talált mivoltában, ha néha nehéz is megállni. Ha nem tudod megvenni, és méltón felújítani – konzerválni, inkább hagyd! (Na jó, azért ebben a konkrét esetben, ha a hintának hiányozna az ülőfelülete, nagyvonalú cselekedet lenne pótolni 😉 ) Szóval kivételek mindig vannak, de csak, hogy erősítsék a szabályt! 😉